Tusványos: a demokratikus kezdeményezéstől a politikai kiszolgáltatottságig
A civil társadalom számára tanulságokkal szolgálhat a tusványosi rendezvény metamorfózisa: hogyan válhat egy eredetileg nyitott, ifjúsági kezdeményezés az autoriter hatalom kommunikációs eszközévé.
1990-ben az „Átmenet a diktatúrából a demokráciába” mottó jegyében indult el a Bálványosi Nyári Szabadegyetem. A kezdeményezés eredetileg a Ceaușescu-diktatúra utáni nyitottságra, a román–magyar párbeszédre, az európai integrációra és kisebbségi jogok tárgyalására épült. Az alapító generáció tagjai – többek között Németh Zsolt, Szabó Miklós, David Campanale, Schöpflin György, Sántha Attila, Pomogáts Béla és Smaranda Enache – egyenrangú felekként fogalmaztak meg demokratikus célokat, párbeszédre, pluralizmusra, és vitaalapú közösségépítésre törekedve. Olyan tér volt ez, ahol helyet kaptak eltérő politikai és ideológiai nézetek is.
Politikai elfoglalás: a pluralizmus felszámolása és a Fidesz hatalmi logikája
Az elmúlt évtizedben Tusványos fokozatosan elvesztette eredeti funkcióit. Az Orbán-kormány politikai szándékának megfelelően a nyitottság helyét az ideológiai zártság, a viták helyét pedig a propagandisztikus üzenetek vették át. A pluralizmus elve, azaz a különböző vélemények egyenrangú és demokratikus képviselete megszűnt. A magyar kormány hatalmas összegeket ölt a táborba: állami támogatással, közpénzek tízmillióinak felhasználásával tartják életben a rendezvényt, amely mára kizárólag a Fidesz politikai üzeneteinek közvetítésére szolgál.
Az RMDSZ, élén Kelemen Hunorral, nemcsak asszisztál ehhez, hanem tevőlegesen közreműködik benne, az erdélyi magyar közösségek képviseletének látszatát fenntartva, miközben valójában Orbán Viktor és a Fidesz kiszolgálójává vált. A pluralizmus felszámolása azt eredményezte, hogy Erdélyben a politikai és közösségi élet döntéseit már nem helyben, hanem Budapesten hozzák meg, az erdélyi magyar közösséget csupán szavazóbázisként kezelve, udvari muzsikusok és politikai bohócok asszisztenciájával.
A fasizálódás és szélsőséges eszmék térnyerése
Az utóbbi évek tusványosi rendezvényein egyre egyértelműbben jelentek meg Orbán Viktor beszédeiben és a meghívott előadók paneljeiben szélsőséges, kirekesztő eszmék, amelyeket korábban a tábor alapítói teljesen elutasítottak volna. Orbán retorikája – például az olyan kijelentések, mint „mi nem vagyunk kevertfajú nép, és nem is akarunk azok lenni” – nyíltan rasszista és szélsőjobboldali tartalmú. A pluralizmus megszüntetésével párhuzamosan a tábor egyértelműen a fasizálódás útjára lépett: a politikai ellenfelek folyamatos gyalázása, a nacionalista sovinizmus, a xenofóbia és a politikai homogenizáció mind a fasiszta ideológia jelei.
A puha propaganda mechanizmusa
Az Orbán-rendszer nemcsak direkt módon, a média teljes leuralásával, hanem puha, suttogó propagandával is befolyásolja közönségét. Ennek eszköze például az idősebb, vidéki lakosság számára kiosztott okosórák, amelyeken keresztül a kormány üzeneteit kapják meg a kedvezményezettek. Ugyanez a stratégia jelenik meg Erdélyben is, ahol Orbán rendszere azt terjeszti, hogy a magyarországiak és a Nyugatra emigráltak lenézik a határon túli magyarokat, akiket csak a Fidesz képes és hajlandó megvédeni. Ez a puha propaganda alattomosan bomlasztja a közösségi bizalmat, erősíti a kiszolgáltatottság érzését, és végül teljes politikai függőségbe taszítja az erdélyi magyarságot.
A valódi társadalmi párbeszéd tétje
A civil szféra, a szakmai közösségek és a helyi kezdeményezések szempontjából Tusványos eltorzulása több, mint egyszerű politikai ügy: ez a nyilvánosság elszegényedésének folyamata. Ahol nincs valódi párbeszéd, ott nincs közösségi kontroll sem. Ahol nincsenek független szereplők, ott a hatalom saját narratíváját tekinti kizárólagos valóságnak, végleg felszámolva a demokratikus vitát és ellenőrzést.
Alternatívák: alulról szerveződő, valódi párbeszéd
A Közösségi Párbeszéd Tábor éppen azért jött létre, hogy szembeszálljon ezzel a folyamattal. Nem a hatalom kiszolgálására, hanem a közösségek megerősítésére szerveződött. Itt nem a propagandabuborékban élők határozzák meg a valóságot. Itt helyet kapnak az erdélyi fiatalok, gazdák, tanárok, civilek, írók, újságírók, szociológusok, közösségfejlesztők és kulturális szereplők – mindazok, akik ténylegesen részt akarnak venni Erdély jövőjének alakításában.
Tusványos története tanulságos példa minden civil szereplő számára arról, hogy mi történik, ha a közösségi tereket kisajátítja és teljesen kontrollja alá vonja a politika. A pluralizmus felszámolása, a fasiszta jellegű eszmék megjelenése és a civil autonómia megszüntetése egyaránt arra figyelmeztet, hogy aki komolyan veszi a demokratikus párbeszéd ügyét, annak alternatív tereket kell létrehoznia, támogatnia, és határozottan kiállnia mellettük. A közösségek és a demokrácia megőrzése érdekében nem engedhető meg a civil autonómia további elvesztése.
Kátai István